105 évvel ezelőtt süllyedt el a Titanic. Elsüllyeszthetetlennek hitték, az első útján egy jéghegynek ütközve 1912. április 15-én mégis elsüllyedt. A közvéleményt azóta is rendkívüli módon érdekli a katasztrófa éjszakája. Számos összeesküvéselmélet született a tragédiával kapcsolatban, de közülük egyik sem nyert teljes bizonyosságot. Akadt, aki azt állította, hogy az egész egy biztosítási csalásról szólt, és nem is a Titanic süllyedt el, hanem a testvérhajója, az Olympic. Volt, aki azt feltételezte, hogy nem is jéghegynek ütközött a hajó, hanem jégmezőre futott rá, ezért lehet, hogy a szemtanúk beszámolói ennyire eltérőek voltak a jéghegy nagyságával, elhelyezkedésével és felbukkanásával kapcsolatban. Sokan azt bizonygatják, hogy a hajó szénraktárában kialakult tűz, - mely napok óta lobogott a hajó belsejében - tehet arról, hogy végül a Titanic elsüllyedt. Hogy mi a teljes igazság, az valószínűleg sosem fog kiderülni. De nézzük csak a jelenlegi tényeket:

A kor legnagyobb luxus utasszállítójaként nyilván tartott hajót a White Star Line Hajótársaság építtette, a tervezéséhez már 1907-ben hozzáfogtak. Gigantikus voltát mi sem tükrözi jobban, mint a robosztus méretei: a hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosszúsága pedig 270 méter volt. Az Eiffel torony 300 méter magas az antennák nélkül, így tehát el lehet képzelni, hogy nem volt éppen jelentéktelen a megjelenése. Magassága a gerinctől a kéményekig 53 méter volt, ez éppen egy 18 emeletes háznak felel meg. A hajón úszómedence, törökfürdő, squash pálya, tornaterem és lift is fellelhető volt. 

A Titanic 1912. április 10-én 12 órakor indult útnak Southamtonból New Yorkba. Miután a hajó elhagyta Anglia partjait 3 napot hajózott. Az időjárási viszonyok jók voltak, az óceán teljesen nyugodt volt. Jéghegyekről szóló jelentéseket kaptak ugyan a hasonló útvonalon haladó hajókról, és Edward John Smith kapitány is bizonyára tudta, veszélyes zónában hajóznak. Tett is lépéseket, hogy szavatolja a hajó biztonságát. Mielőtt éjszakai nyugovóra tért, az őrszemeket arra utasította, hogy nagyon figyeljék a jéghegyeket, ezt a későbbi beszámolókból tudjuk. Továbbá a szokásostól eltérően 4,5 mérföldön keresztül tovább tartotta dél-délnyugat felé az útirányt, és csak aztán fordította a hajót New York felé. Ebből a tényből a kutatók arra következtettek, hogy Smith kapitány a közhiedelemmel ellentétben igenis komolyan vette a jéghegyekről szóló jelentéseket. Máig nem tisztázott viszont, miért nem csökkentették a sebességet, egyes források szerint a hajó építtetői és tervezői nem csak azt akarták bebizonyítani, hogy az eddigi legpompázatosabb és legnagyobb hajót alkották meg, hanem azt is, hogy a leggyorsabbat. Megtehette volna ugyanis Smith kapitány, hogy éjszakára - tekintve, hogy éjszaka nehezebben lehet a jéghegyeket észrevenni - leállítja a hajót, vagy lényegesen csökkenti a sebességet, ezt azonban nem tette meg. Gyorsabban az előírtaknál viszont a hajó egyszer sem ment, ez már bebizonyosodott.

Április 14-én, 23:42-kor egy őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A tisztek kiadták a parancsot a balra kormányzásra és a hajó elfordítására, de már késő volt. A jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A hajótest lemezei behorpadtak, a szegecsek szétnyíltak és a víz elárasztotta a hajó első öt vízzáró rekeszét. Épp eggyel többet, mint amennyivel a hajó még úszóképes maradt volna, és fent maradt volna a felszínen.

A kapitány és a tisztek előtt hamar világosság vált, hogy a Titanic menthetetlen. Legfelsőbb utasításra nem sokkal éjfél után kiadták a parancsot az utasok mentőcsónakokba helyezésére és a mentőmellények kiosztására. A következő két órában teljes lett a káosz.

A hajón összesen 2207 ember utazott és a kor követelményeinek megfelelően csak nagyjából az utasok felének, mindössze 1178 embernek volt helye a mentőcsónakokban. Először csak a nők és a gyerekek szállhattak be a csónakokba, majd a férfiak is mehettek. A nagy felfordulásban több mentőcsónakot csak alig pár emberrel bocsátottak vízre, melynek több oka is volt: kezdetben az emberek nem akartak mentőcsónakokba szállni, a fedélzeten kívántak maradni, valószínűleg nem akarták elhinni, hogy a Titanic néhány órán belül el fog süllyedni. Közben a fedélzetről vészjelző rakétákat kezdtek lőni a levegőbe, melyek fényeit a közelben hajózó Californian gőzösnek észlelnie kellett volna, de mint utóbb kiderült, a rádiósuk aludt, az őrszemek pedig nem értették a dolgot.

A Titanic több segélykérő üzenetet is leadott S.O. S. jelek formájában. A Carpathia nevű gőzös fogta a jeleket, de túl messze volt, ahhoz, hogy azonnali segítséget tudjon nyújtani. A Titanicot közben ütemesen öntötte el a víz, mígnem 1912. április 15-én hajnali 2:20 perckor elsüllyedt. A mentőcsónakokban várakozó embereket körülbelül 75 perc múlva vette fel a Carpathia. Az áldozatok pontos száma máig vitatott, az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottság szerint 1517 ember halt meg azon az éjszakán. A legtöbb áldozat a legénységből és a harmadosztályon utazók közül kerültek ki, legtöbben az első osztályon utazók élték túl a tragédiát.  

Íme, néhány kép a Titanic hagyatékból. Ennyi maradt belőle az óceán mélyén:

A képek forrása: Google