KÖNYVEK I UTAZÁS I INSPIRÁCIÓ

Tomor Anita

Tomor Anita

13 érdekes kérdés a repülésről egy légiutaskísérőhöz

2017. augusztus 14. - Tomor Anita

Be kell vallanom, sohasem szerettem repülni igazán, azt az érzést viszont kifejezetten szeretem, amikor a repülő leszáll és egy új világba csöppenek. Legutóbbi utazásom során több kérdés is felmerült bennem a repüléssel kapcsolatban. Hazaérve fel is kerestem egy nagyon kedves légiutaskísérő ismerősömet, A. Bernie-t, aki egy vezető európai fapados légitársaságnál dolgozik, és feltettem neki a kérdéseimet.

 

depositphotos_55753469_original_2200.jpg 

  1. Miért választja valaki éppen ezt a szakmát? Milyen előnyei és szépségei vannak? Te miért szereted?

Sokat beszélget(t)ünk erről a kollégáimmal. Mindenkit más hoz ide, de közös, hogy a legtöbben szeretünk utazni, és szeretünk repülni. Szeretjük a kalandokat, kihívásokat, és azt is, hogy idegen országban élhetünk, szerezhetünk tapasztalatokat. Már maga az, hogy külföldön élünk, egy utazás. Ennél jobban nehezen lehet egy országot megismerni. Viszonylag sok a szabadidőnk, nekünk három napos a „hétvégénk”, és ezen kívül vannak még a készenléti napok, amikor nem repülünk, de mivel bármikor behívhatnak, ha úgy adódik, ezért ekkor nem mehetünk el messzire otthonról. Előny még a kedvezményes repülőjegy-vásárlási lehetőség, amivel rendszeresen élünk is.

  

  1. Mi kell ahhoz, hogy valaki légiutas-kísérő lehessen? Milyen szintű nyelvtudás szükséges? Van-e valamilyen életkori, magasság, súlyhatár?

A legfontosabb, hogy egészséges, fitt legyen. Rendszeresen van egészségügyi vizsgálat, amin meg kell felelni. Minimum érettségivel kell rendelkezni, így a korhatár minimum 18 év. Úszni tudni kell! Minimum közép szintű angol nyelvtudás is szükséges. További nyelvek ismerete előny, de nem feltétel. Légitársaság-függő, hogy mi a minimum-maximum életkor. Ugyanígy légitársaság-, és flottafüggő, hogy milyen magasnak kell lenni minimum, illetve lehet lenni maximum. (Kis gépbe a túl magas légiutas-kísérő nem fér el, illetve nagyobb gépeken el kell tudni érni bizonyos felszereléseket a gépben.) Szinte mindenhol kikötés, hogy nem lehet tetoválása illetve piercingje a légiutas-kísérőnek olyan helyen, mely látszik, ha egyenruhát visel.  

 

  1. Milyen a tréning? Kérlek, mondj egy példát, ami nagyon tetszett a betanítás során! És egy olyat, ami a legunalmasabb és legfeleslegesebb volt.

Életem legkeményebb heteit „köszönhetem” a tréningnek. Hetekkel azelőtt, hogy a tréning elkezdődött volna, kaptunk egy csomagot, amit már addigra meg kellett tanulni. Aztán jött a tréning, reggeltől késő délutánig, majd otthon készülni kellett a másnapra. Vizsga minden reggel az előző napi tananyagból, illetve témakörök után „nagy” vizsga.  Ami kellemesebbé tette a sok száraz elméletet, az a gyakorlati, szerepjátékos rész volt. Én már korábban is szerettem nézni a National Geographic Air Crash Investigation című sorozatát. A tréning alatt is láttunk ilyen filmeket, amit aztán kielemeztünk, és megbeszéltük, hogy mi mit csinálnánk, illetve ma már hogyan csináljuk máshogy.

Unalmasnak, illetve feleslegesnek nem mondanám egy részét sem, de sok volt az elmélet és a magolnivaló.

  

  1. Hány órát repül egy légiutas kísérő egy év alatt?

Erre szabályozások vannak, aminek eleget kell tenni. Egy naptári évben nem lehet többet repülni, mint 900 óra, illetve 12 egymást követő naptári hónapban nem lehet többet, mint 1000 óra. De ez nagyon sok! Én -a közel 6 évem alatt- mindig 700-800 óra között repültem maximum. (Mármint munkaként. Mert ezen felül repkedek ide-oda szabadidőmben is.)

 

depositphotos_12544471_original_2200.jpg

 

  1. Legutóbbi repülésem során feltűnt, hogy a légiutas-kísérők másfajta biztonsági övvel vannak becsatolva, mint az utasok. Ez miért van így? Az utasok biztonsága kevésbé fontos? Vagy valami más oka van ennek?

A légiutas-kísérők másfajta ülésen ülnek. Jumpseat-nek hívják ezeket a speciális felhajtható üléseket. Ez nem egy fix ülés, mint az utasoké. Ez egy légörvényben, de még egy keményebb leszállás esetén is „ugrál”. Ha nem ezzel a fajta biztonsági övvel lennénk rögzítve, leeshetnénk róla, megsérülhetnénk. Ennek nincs karfája sem, nincs mibe kapaszkodni, mint az utasoknak, akiknek nem csak karfa áll a rendelkezésükre, de van előttük egy másik sor ülés is, így ők jobban védettek.  

 

  1. Gyakran látni, hogy az utasok alkoholt kérnek a gépen, mikor a stewardessek az italokat kínálják. Mennyien teszik ezt egy út során átlagosan? Mi a tapasztalat, milyen italok fogynak a legjobban? Van olyan ital, amit nem szabad kérni és inni a gépen?

Nem olyan gyakori, hogy alkoholos italt kérnek a gépen. A legjobban a víz, a kávé/tea, kóla, és üdítők fogynak. Feltűnően sok alkohol akkor fogy, ha nagyobb társaságok utaznak együtt például focimeccsre, vagy legénybúcsúba. Olyankor fogy a sör rendesen. Érdekes, hogy a sztereotípiák igazolódnak: egy britekkel teli gépen sokkal több tea, egy olaszokkal teli gépen pedig sokkal több kávé fogy. Kérni bármit lehet, ha van, adunk. Egy dolgot nem szabad, és erre az utasok nagy többsége nem figyel, hogy a reptéri Duty Free üzletben megvásárolt alkoholt nem szabad meginni, de még kibontani sem az utazás alatt. Akkor sem, ha átszállnak. Ezeknek az italoknak a végállomásig kell(ene) kibontatlanul utazniuk. A csomagolásra rá van írva több nyelven is, de alig van, aki elolvassa, még kevesebb, aki betartja ezt.

 

depositphotos_11125674_original_2200.jpg

 

  1. Mit csináltok azzal az utassal, aki túl sokat iszik? Mi a protokoll és mi az, amit valóban tenni tudtok?

A nagyon részeg utasokat már a reptéri kapun sem engedik át. Amennyiben ez mégis megtörténik, az utas gépre érkezésekor jelezzük, és lekísérik. Ha valakin látjuk, hogy túl sokat ivott már a repülőút alatt, nem szolgáljuk ki tovább alkoholos itallal. Ha valaki nagyon bedurvul, utasokat/személyzetet molesztál, vagy egyéb felháborító módon viselkedik, leszállhatunk útközben egy útba eső repülőtéren és az utast elkísérik. De ez nagyon extrém eset, nagyon ritkán fordul elő.

 

  1. Tényleg azért nem töltitek tele a poharakat, hogy légörvény esetén ne löttyenjenek ki az italok?

Mi nem töltünk poharakat, de víz/üdítő vásárlásakor felajánljuk, hogy adunk. Forró italos/leveses poharakat pedig csak fedeles pohárban adunk oda az utasnak. Az oka pedig igen, egyrészt a légörvény, másrészt véletlenül is feldöntheti valaki a poharat, és akkor ha van teteje, kevesebb ömlik ki, kevésbé forrázzák le magukat vagy másokat az utasok.

 

  1. Ti soha nem féltek utazás közben? Egyszer sem jut eszedbe, mi lesz, ha lezuhan a gép? Hogy készítenek erre fel benneteket a tréningen?

Nem félünk, nem félhetünk! Érdekes, ezt olyan sok utas kérdezi! És mintha reménykednének abban, hogy azt mondjuk, hogy de, igen, mi is félünk. A múltkor is volt egy idősebb hölgy a gépen. Már leszállás előtt voltunk, a helyünkön ültünk, mikor a pilótafülkéből jött az üzenet, hogy le kell ülnünk landoláshoz. Erre a mellettem ülő kolléga kicsit látványosabban vette fel azt a pozíciót, ahogy ilyenkor ülnünk kell. A néni ekkor odaszólt neki, hogy jaj, aranyoskám, hát ön is fél leszálláskor?! Mert én annyira… És hiába mondtuk neki, hogy nem, ez nem azért van, a néni ezt már nem akarta meghallani. Így meghagytuk a hitében.

A tréningen is tanulunk erről, illetve egyéb vészhelyzetekről természetesen. Elméleti oktatás van róla, szerepjátékot játszunk, videókat nézünk és elemzünk ki.

 

  1. Volt olyan utad, amely annyira rázós volt, hogy valóban féltél?

Mióta légiutas-kísérőként dolgozom, nem volt olyan utam, hogy valóban féltem volna. Szerencsére. De én amúgy is óvatosabb vagyok, ha picit erősebb a légörvény, már mondom a kollégáimnak, hogy üljenek le.

Egyszer régen utasként paráztam nagyon, hogy lezuhanunk. Törökországból jöttem haza egy nyaralásról, tele élményekkel, sok-sok fényképpel. Egy pici géppel jöttünk, és azt hittem, soha nem érünk fel az utazómagasságra. Zúgott, erőlködött, de alig ment fölfelé. Akkor olyan gondolatok cikáztak az agyamban, hogy na, itt most visszazuhanunk a tengerbe, odavesznek a fényképeim, soha nem látja majd őket senki.

 

  1. Utána, hogy ültél ismét gépre?

Rég volt, a kutya sem emlékszik már rá! De látod, azóta ez lett a munkám, úgyhogy olyan nagy traumát mégsem okozott!

 

  1. Tényleg minden járaton utazik légi marsall? Vagy ez csak Amerikában van így? Egyáltalán mit jelent ez a szó?

A légi marsall civil ruhás szövetségi biztonsági tiszt, feladata az utasok védelme egy esetleges terrorakció esetén. Amennyire én tudom, ilyen csak amerikai belföldi, illetve tengerentúli amerikai járatokon van. És amennyire még tudom, kevesebb van belőlük, mint amennyit szeretnének.

 

  1. Elmesélsz egy titkot, amit csak a személyzet tud a gépen? Egyáltalán van ilyen? Mármint olyan dolog, amit vagy amiről az utasok nem tudhatnak?

Hm… ügyes próbálkozás! De a titok az sajnos az is marad! A légiutas-kísérő elsődleges feladata az utasok, a személyzet (légiutas-kísérők és pilóták), és a repülőgép biztonságának biztosítása és felügyelete. Az utasoknak nem kell tudniuk bizonyos dolgokról. Sokuknak így is elég stressz, hogy repülni kell, nem kell nekik tudniuk mindenről, ami a háttérben történik. Az utas dolga, hogy utazzon, és élvezze a repülést! 

 

Nagyon köszönöm Bernie-nek, hogy válaszolt a kérdéseimre. Bernie egyébként blogot vezet az utazási élményeiről, ha érdekel benneteket, a blogját itt találjátok.

 

A képek csak illusztrációk. A forrásuk: Depositphotos.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tomoranita.blog.hu/api/trackback/id/tr9812748282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szászy Anita 2017.08.14. 20:28:15

Köszönöm mindkettőtöknek.Nagyon kedvelem a csinos pilótákat,és légi utaskísérőket,mert szerintem nagyon elit szakmák közzé tartozik mindkettő,és intelligensek.
Mind emelett én sosem fogok repülni, nem csak pénzhiány okán,hanem a magassági félelem okán is .

ember100 2017.08.16. 16:20:12

Helló !

Ez lehet az ami titok :)
"A pilóta szól az utasoknak, hogy kapcsolják be az öveket, mert leszálláshoz készülődnek. Majd odaszól a másodpilótához:
- Ha leszálltunk, most már megdugom azt a kis szőke sztyuárdeszt.
Ezt az összes utas hallja, mert a pilóta bekapcsolva felejtette az interkomot. Az említett hölgy rohan a pilótafülke felé hogy kikapcsoltassa. Rászól egy jókedvű utas.
- Ne siess szöszi, azt mondta, majd ha leszálltunk. "

2017.08.16. 16:20:22

- Mivel foglalkozol?
- Légiutaskísérő vagyok.
- Nahát! Pincér vagy egy repülőn?

lutria 2017.08.19. 22:25:19

Már évtizedek óta azt lehet hallani hogy az amerikai gépeken vannak légi marshall-ok,de valahogy szeptember 11-én a 4 gép egyikén sem voltak vagy legalábbis nem lehet hallani róla hogy akcióba léptek volna.Az egyik gépen ugyan legyűrték a terroristákat de csak az utasokról beszéltek nem a biztonságiakról.

ComLo 2017.08.19. 22:25:49

@Korunk egyik legnagyobb gondolkodója: Ez elég gonosznak hangzik, de elég sok igazság van benne.

A légiutaskísérő szakma szerintem az egyik legtúlmisztifikált dolog a világon. Minden postban, minden erről szóló kommentben azt lehet hallani, hogy ők felelnek a biztonságért, mennyire fontosak, mennyire sokat tudnak. Próbáltam ennek utána is nézni, de ahogy kiderült az esetek 99%-ban ők csak kvázi pincérek. A maradék 1% (vészhelyzet) esetén, a közegből adódóan, egyébként sem tudnak sokat tenni.

Régebben egyszer beleolvastam egy a Qatar-nál dolgozó magyar légiutaskísérő blogjába. Nálam ott múlt el teljesen a pátosz: gyakorlatilag, ugyanaz a társadalmi csoport, akik pl a vendéglátásban is dolgoznak. Nem lenézem őket, de nem egy orvos-mérnök szint.

2017.08.20. 13:01:18

@ComLo: Eszemben sincs lenézni őket, amúgy ez egy kőkemény munka. Akárkinek nem is való. Nézzétek meg a vasutasokat. Amikor a vasút megjelent, az egyik legirigyeltebb szakma volt, egy bakternak hatalmas tekintélye volt. Most, hogy megjelentek a fapados légitársaságok, azaz elvesztette a repülés azt a presztízst, amivel a nemzeti légitársaságok rendelkeztek (ez érthető, hisz a magántőke elérte azt a szintet, hogy gépflottákat vegyenek), lassan itt is minden átalakul. Nem véletlen, hogy a büszkeségre/presztízsre érzékenyebb keletiek nyomtják még mindig a nemzeti légitársaságokat, a világ számára lassan repülő buszokká válnak. Az utasok szinvonala is csökkent, erről is mesélhetnének az utaskísérők.
süti beállítások módosítása