Pontosan három évvel ezelőtt, 2014. március 8-án tűnt el rejtélyes körülmények között a malájziai légitársaság Kuala Lumpurból Pekingbe tartó MH 370-es járata. Azóta is a modern kor egyik legnagyobb rejtélye, hogy vajon mi történhetett a géppel. Hogyan fordulhat elő manapság, műholdak és radarok aktív működése mellett, hogy szem elöl veszítünk egy utasszállító repülőgépet a fedélzetén utazó 239 utassal? A roncsok utáni kutatást már felfüggesztették. Túl sok remény nincs arra, hogy válaszokat kapjunk a kérdésekre, de lássuk csak, mi is történt pontosan? Mi az, amit tudunk? Hová is tűnt a gép?

2014. március 8-án 227 fő utassal és 12 fős személyzettel a fedélzetén a Malaysia Airlines Boeing 777-es típusú, MH-370-es járata eltűnt a radarokról. A gép Kuala Lumpurból Pekingbe tartott. Helyi idő szerint hajnalban 00 óra 41 perckor szállt fel Kuala Lumpur repülőteréről és 1 óra 30 perckor vesztették el vele a földi irányítók a kapcsolatot. A pilóták nem adtak le vészjelzést, a gép egyik pillanatról a másokra eltűnt a radarok képernyőjéről. Az időjárási körülmények jók voltak, és a gép éppen az egyik legbiztonságosabbnak tartott repülési szakaszban tartott. Ilyenkor a robotpilóták tartják utazósebességen és állandó magasságban a gépet, a pilótáknak nincs annyi tennivalójuk, kisebb korrigálásokat végeznek és éberen figyelnek.

„All right, good night!”, azaz „Minden rendben, jó éjt!” hangzott a pilótafülkéből utoljára leadott rádióüzenet a légiirányítóknak. Az már biztos, hogy a hang alapján a hatóságok megállapították: a másodpilóta Fariq Abdul Hamid (27) jelentkezett be, és mondta ki az utolsó szavakat. A szakértők azt is nyilvánosságra hozták, hogy az üzenet elhangzása előtt 14 perccel már kikapcsolták a gép egyik kommunikációs rendszerét, ez pedig arra enged következtetni, hogy a pilótáknak is szerepük volt egy feltételezett gépeltérítésben. Mivel nem működtek az utasszállító kommunikációs eszközei, így a gép titokban repülhetett és úgy tűnik repült is, még legalább 5 órán keresztül miután megszakadt vele a kapcsolat. A gép egy roncsdarabját több mint egy évvel később, 2015. július 29-én a Franciaországhoz tartozó Réunion szigeténél találták meg. Ez a sziget Ausztrália magasságában található. Tehát a gép teljesen ellentétes irányba, több ezer kilométer távolságra repült az eredetileg kitűzött útírány helyett.

Ha gépeltérítés történt, csak is olyan repüléshez értő szakember vihette véghez a gépeltérítést és kapcsolhatta ki a műszereket, aki nagy tapasztalattal rendelkezett a repülés terén. Számolnia kellett azzal a lehetőséggel, hogy földi irányítás és mindenféle segítség nélkül kell repülnie több ezer kilométert 239 emberrel a fedélzeten úgy, hogy közben a gépet a radarok ne vegyék észre. A hatóságok megvizsgálták a repülőn utazó utasok hátterét, egy a repüléshez értő repülő mérnök kilétét felfedték, aki a pilótákon kívül érthetett a repüléshez. Az első számú pilótáról, az 53 éves Zaharie Ahmed Shahról az is kiderült, hogy szinte szenvedélye volt a repülés, az otthonában tartott házkutatás során egy repülőgép szimulátort is találtak, ami már okot adhat a feltételezésre, mely szerint ő is részt vehetett a gépeltérítésben. A közeli barátok viszont egyértelműen tagadják, hogy a pilótáknak bármi közük lehetett az akcióhoz, és a maláj légitársaság szerint a két pilóta nem kérte, hogy együtt repülhessenek.

Az egész gépeltűnés ügyet csak bonyolította, mikor kiderült, két iráni állampolgár is felszállt a gépre hamis útlevéllel, talán éppen ez volt az oka annak, hogy az FBI és más hatóságok is beszálltak a nyomozásba és a gyanú először terrorcselekményre és lehetséges gépeltérítési akcióra irányult. A két hamis útlevéllel utazó iráni állampolgárról később kiderült, hogy Európába szerettek volna eljutni, és elvileg nincs közük terror szervezethez.

Mi történt akkor mégis?

Továbbra sem lehet tudni biztosat arról, mi történt a géppel pontosan. Máig nem találták meg a fekete dobozokat és a gép roncsait sem teljes egészében. Mindössze kisebb roncsdarabok kerültek elő. Egyes elméletek szerint technikai/műszaki probléma is történhetett, de talán a legerősebb feltételezés a gépeltérítés elmélete maradt, mely azóta sem nyert teljes bizonyosságot. Pilóta hiba is történhetett, de akár a személyzet tagjai és az utasok között is létrejöhetett konfliktus, ami miatt a gép is megsérülhetett.

A keresést nehezítette, hogy hatalmas területet kellett átkutatni. Mintha tűt kerestek volna a szakemberek és az önkéntesek a szénakazalban az elmúlt években, ráadásul a lezuhanás pontos koordinátáit sem tudták, csak találgatni tudtak, merre is keressék a roncsokat. Az már bizonyos, hogy a gép valóban a tengerbe csapódott. A gép megtalált darabjai az áramlatoknak köszönhetően nagyon elsodródhattak a becsapódás helyszínétől. Ezért is fordulhatott elő, hogy teljesen máshol sodort partra az óceán egy-két roncsdarabot, mint amerre a gépet keresték.

Abban a szakértők megegyeztek, hogy feltehetően a gép az ausztráliai Perth közelében lehetett utoljára a levegőben és minden bizonyíték arra utal, hogy az Indiai-óceán déli részén zuhant le. Egyes álláspontok szerint és az előkerült roncsdarabok vizsgálatai alapján többen azt feltételezik, hogy a gépet az óceánba zuhanáskor nem robotpilóta vezette, feltételezhetően valaki megpróbálta letenni.

Nyilván a gép eltűnésének okára a fekete dobozok megtalálása deríthetett volna a legjobban fényt. Az általuk nyert adatokból szerencsés esetben ki lehetne deríteni, mi is történt valójában, de a fekete dobozok és a gép utáni kutatást két év után, 2016 közepén leállították. Így sok remény nem maradt, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre.

A képek forrása: Google